Eltűnt a babakocsi

El szeretném mesélni nektek kellemetlen élményemet. A történet kulcsszava a babakocsi és nem sokára kiderül miért pont ez a szó… 17 éves vagyok, van egy 15 éves és egy fél éves öcsém. Édesanyánk gyakran bízta ránk a kicsit. Volt amikor azért, mert dolga volt, vagy csak simán ki akarta engedni a gőzt. Ilyenkor a nagyobbik öcsémmel ki szoktuk vinni magunkkal a városba, hiszen nem akar egyikünk sem otthon ülni a kisbaba miatt. Egyszer rajtam volt a sor, hogy vigyázzak rá, de nekem már volt programom, úgyhogy kivittem magammal. Hideg volt és be akartunk ülni egy kávézóba. Végül megtaláltuk a mindenki számára megfelelő kávézót és bementünk. A babakocsi kint maradt és kintről figyeltem, hogy ne lopják el. Nagyon jól szórakoztunk. Rengeteget játszottunk a babával. Mindenki imádta. Puszilgatták, nevettették, ijesztgették, adogatták körbe szegénykét. A nagy szórakozásban egy pillanatra megfeledkeztem a babakocsiról.

Kinéztem az ablakon és nem láttam sehol. Eltűnt… Kirohantam, de nem láttam sehol. Elvitték. Bepánikoltam. Felhívtam tesómat, hátha van egy jó ötlete, de nem tudott mondani semmit… Ölbe vittem haza a kis babát. A szüleink nem nagyon örültek az esetnek. Elkezdett édesapá gondolkozni, hogy mit csináljanak, mert babakocsi kell és minél hamarabb. Kitalálta édesapám, hogy inkább nélkülözik a kocsit egy ideig, pontosabban addig, ameddig a webshopról nem jön le a másik és addig minden nap én viszem ki a parkba sétálni. Ez így is történt, egy héten keresztül minden nap én vittem ki a játszótérre játszani a kis barátaival. Fárasztó volt és néha elegem volt mindenből, de nagyon megszerettem ebben az egy hétben a kisöcsémet. Sokat játszottunk együtt, nevettünk együtt, néha sírtunk, de ez ezzel jár. Egy hét múlva minden a régi kerékvágásban ment.

Print Friendly, PDF & Email

yatoo